Holló mítosza

 Lélekvivő madár, amely a két világ – az élők és a holtak világa – között képes haladni, érintve ezek határait. Több mitológiában az istenek küldötteként érkeznek az emberekhez, a mesékben, mondákban különös, sötét aura lengi körül őket, még akkor is, ha élelmet hoznak, vagy figyelmeztet a közelgő vészre. Ezen dolgok miatt titokzatos, kettős lénynek képzelték az elmúlt korok emberei, még az is előfordult, hogy megjelenése félelmet ébresztett…

Kultúrákban

Az északi félteke történelmében a holló mindig is a mítoszok, legendák tárgyát képezte. Mint dögevők, a kivégzések, csaták, háborúk után az emberi tetemeket is csapatostul lepték el, így nem csoda, hogy jelenlétét sokáig baljós jelnek vélték, a halál madarának tartották. A régi kor emberei kapcsolatot láttak a hollók és a szellemek között. Svédországban és Németországban sokáig úgy tartották, hogy a hollók nem mások, mint meggyilkolt emberek szellemei, illetve elkárhozott lelkek.

 

A nyugati parton élő észak-amerikai bennszülöttek istenként tisztelték; a Tlingit és Haida hagyományok szerint a Holló egyszerre Szélhámos és Teremtő isten. A vikingek úgy hitték, hogy az Odin isten vállán ülő két holló, Hugin és Munin mindent lát és mindent hall, ami a világban történik. Nem ritka, hogy olyan vikingeknek is, mint Orkney grófja - I.(Nagy) Knut dán király - vagy akár Harald Hardrada, hollót ábrázoló zászlót varratott.

  Az Ótestamentumban, de még a bhutáni mitológiában is találunk utalásokat hollókra. A hollót Ázsia északi részén, Szibériában is nagy tiszteletben tartották. A Kamcsatka félszigeten élők hite szerint, Kutkh isten egy holló alakját veszi fel a leggyakrabban.

A Brit szigeteken a hollók szimbolikus jelentőséggel bírtak mind a kelták, mind az írek számára. A walesi mitológiában a hollókat Brannal, egy istennel azonosították, kinek nevét is „Holló”-ként fordították. A Mabinogion szerint, hogy a Brit szigeteket fenyegető inváziót elkerüljék, Bran fejét - mint bűvös ereklyét - elásták a londoni Fehér Hegyen.

 

Ahogyan a mitológiában, úgy a holló a modern irodalomban is gyakran szerepel: megtalálhatjuk többek között William Shakespeare, Charles Dickens, J.R.R.Tolkien, Stephen King vagy akár Joan Aiken műveiben is. A legismertebb azonban minden bizonnyal Edgar Allan Poe: A holló című verse.

 

Olyan helyeken, ahol valaha nagy jelentőséget tulajdonítottak a hollóknak, még ma is fölfedezhető szimbólumként…

A holló hét farktollának jelentése

A farktollak irányítják a holló repülését, ezek szabják meg, hogy életében mely tájakat keresi fel, s merre indul az élet útkereszteződéseinél. Három toll jobb oldalon, három baloldalon, s egy középen.

 

- balról az ERŐ (testi felkészültség), a KITARTÁS (ügyesség, gyorsaság, állhatatosság, bajtársiasság) és a BÁTORSÁG (a félelem legyőzése, a dicsőség keresése) jelentik a holló díszeit,

 

- jobbról az AKARAT (nagylelkűség, irgalom, rendíthetetlenség, a mérték betartása), a BECSÜLET (igazmondás, a gyengék, elnyomottak, nők és gyermekek védelme) és az ALÁZAT (hűséges szolgálat, engedelmesség, gőg nélkül való cselekvés),

 

- középen pedig mindezeket összefogja a hetedik farktoll, a HIT, amely a holló vezér-elve, tevékenységeinek fő irányítója.

A holló nyolc szárnytollának jelentése:

Szárnya kiterjesztett, védelmezően vigyázza kincseit, amelyeket konok természete miatt nem akar feladni. A levegőbe ezek segítségével emelkedik, tehát képességeinek szimbólumai a szárnytollak, amelyek nélkül nem lenne képes semmire.

Ezért fontos, hogy a szárny minden része nagyon erős legyen.

 

1. fegyverforgatás (minden közelharci eszköz ismerete és használata, vívás)

 

2. íjászat (lőfegyverek ismerete és használata)

 

3. lovaglás (a hátas megülése, lovas harc)

 

4. futás (erőnlét, menetelés)

 

5. pusztakezes harc (birkózás, öklözés)

 

6. páncélzat (vért és pajzs viselete, szabad mozgás)

 

7. fegyverdobás (dobófegyverek használata, közönséges harci eszközök dobása)

 

8. beszéd (adott szó, csatakiáltás, hagyományok ismerete)